13. fejezet~ Megérzés

-Mi ? Na nem, ez biztos hogy nem... !-ellenkeztem azonnal.
-De nem most azonnal, még meg kell keresnünk, és beszélnünk kell vele...
-Nem !
-Cassie.. !
-Bob nem !-emeltem fel hangom.-Lassan 9 éve nem keresett meg, ha eddig nem hiányoztam neki, most miért fogadna vissza ? Eleget szenvedtem már, és semmi kedvem majd anyám boldog életét nézni !
-Akkor, inkább maradsz velünk, és szülsz majd gyereket itt ? Ahol nap mint nap óvnod kellesz őket, nehogy megöljék !?
-Inkább ez... mint anyám !
-Te nem vagy magadnál gyermekem !
-Ez az én életem, az én döntéseim... ne avatkozz bele !-néztem mélyen szemébe, majd otthagytam.

-Bieber ?-értem a házba, ahol a két fiú ült.
-Fent van !-közölte a barna hajú. Kurva nagy szükségem volt egy kis kokainra, vagy fűre, mert éreztem hogy felrobbanok, és az egyetlen dolog ami segíthet az Justin-nál van. Vagy mégsem ?:
-Drogozik valamelyikőtök ?-sunyi vigyorral az arcukon egymásra néztek.
-Én !-adta tudtomra a szőkés barna hajú, akinek az álla egyik s másik oldalán piercing ékeskedett.-De nem tőlem van !-jártatta szemeit az ajtóra, s kezembe akarta nyomni a cuccot, de a másik megakadályozta.
-Nem emlékszel mit mondott Justin ?-súgta oda neki, de nem sikerült valami halkra.
-Nem !-avatkoztam közbe.-Mit mondott ?-vettem elő komoly arcom.
-Bocs csajszi, de ez nem rád tartozik !-szólt a barna hajú.
-Óh tényleg ?-változtattam vékonyra hangom.-Ti nem a maffia része vagytok.. egész véletlen ?
-De, azok vagyunk !-a piercinges hangjában háborodást véltem felfedezni.
-És ez fontos nektek.. nem ?
-Az !-érdeklődve figyelték mondanivalómat.
-Akkor vagy ide adjátok a kokaint, vagy repültök !
-Pff..-nevettek fel.-Ugyan ki vagy te ?
-Bieber csaja ! Azaz a maffia része !-az a csöppnyi jókedv is eltűnt az arcukról.
-Te Justin csaja ?-hüledeztek.
-Cassie, elég !-sétált le a lépcsőn Bob.-Adam, David mehettek !-biccentett fejével, mire a két srác -nevetve- távozott.
-És nem vagy Justinba szerelmes ?-vetette rám szúrós pillantását.
-Fogd már be bazdmeg !-kiabáltam magamból kikelve.
-Ajánlom hogy vegyél vissza !-emelte fel ő is a hangját.
-Nem vagy az apám, hogy folyton kioktass, és számon kérj !
-Viszont ő már nincs, ezért tekinthetsz rám úgy is !-kapta el felkarom. Világos kék szemeit enyémbe fúrta, s az erek kidagadtak homlokán.
-Eressz !-ráncigáltam karom.
-Felejtsd el Justint, és ha lehet, ne csinálj hülyeséget, és maradj a házban !-szűrte ki fogai közül, majd nagy nehezen elengedte karomat.
-Bunkó !-förmedtem rá, s lekevertem neki egyet, majd felsiettem.

~Zayn szemszöge.:

-Megvannak !-jött Troy csatlósa a hírekkel, miszerint megtalálták őket.
-Tudod mi a dolgod !-biccentett felém T.
-Igen !-adtam tudtára. Minden a terv szerint fog haladni. Meg kellesz várnunk Cassandrát, még ki jön a házból, és akkor eljátszom a sebesültet. Szerencse a golyóálló mellénynek, ha nem lett volna, már nem élnék.
-El ne merd baszni, mert keményen fizetsz érte !-vetette rám szúrós tekintetét.
-És ha nem jön ki ?
-Ki fog jönni... Bob nagyon aggódó típus, de a csaj makacs ! És ha jól tudom, volt köztetek valami !?

~Cassandra szemszöge.:

Annyira unom már ezt a folytonos védelmezést. Úgy kezelnek mint egy 5 évest. Elegem van az egész Bob féle bandából. Így, megvárom még elmennek, és kiosonok. Majd lesz ami lesz, feltalálom magam nélkülük is.
Amint letisztult a terep, abban a pillanatban kirohantam a házból.

Kint szemerkélt az eső, viszont most békés(ebb)-nek nézett ki a környezet a megszokottnál. Fejemben annyi kérdés fogalmazódott meg, melyekre szokás szerint egy választ sem kaptam. Nem tudom kezelni ezeket a hirtelen jött döntéseket. Egyik napról a másikra apám lepasszol egy haverjának, mert meg fog halni. Kiderül hogy egy maffia hülyeségbe csöppentem, ahol van egy bérgyilkosnak készült elmebeteg, és egy áruló vezér. Eleinte az egész pereputtyot üldözik, aztán meg rám pályáznak, ezért visszaküldenek a 9 éve nem látott anyámhoz. Ha valaki ezt közli velem, ezelőtt 2 héttel,  tuti röhögve estem volna össze.

Tekintetem ide-oda cikázott, s belül már rossz érzés keringett. Mintha valaki figyelne.
Többször is hátra néztem, az egyre jobban távolodó házra. Megfordult a fejemben hogy hülyeséget csinálok, de nem léptem vissza.

Pár perc után, végleg eltűnt a látókörömből a Maffia banda, de az a 'rossz érzés' még mindig bennem volt. Nem mondanám félelemnek, mert biztos voltam a dolgomban, viszont nagy biztonságban nem éreztem magam.
Gondolatmenetemből egy férfi, (inkább fiú) hangja zökkentett ki. Ott feküdt oldalt, mellkasát fogva nyögdécselt.
Közelítettem hozzá, de lábaim hirtelen a földbe gyökereztek.
-Zayn ?-suttogtam.
-Cass...-motyogta. Szétnéztem, majd odarohantam hozzá.
-Jól vagy ? Hogy kerülsz ide ?
-Troy bandája...-torzult el arca a fájdalomtól.-Miután Justin lelőtt...-tartott rövid szünetet.-... Kidobtak a kocsiból...
Nem tudtam mit tegyek, hogyan tudnék segíteni, mert 'haza' nem vihetem.
-Kitalálunk valamit... !-fújtam ki a levegőt, hisz az idő is sürgetett.-Valamit..a... a sebedhez...
-Nem, nem kell !-ellenkezett, amin meglepődtem.-Látod a túloldalon azt a sikátort ?
-Mi van vele ?
-Oda kellene mennünk, itt még bajod eshet...-nyögdécselt. Hirtelen gondolkodóba estem. Az a megérzés, most még erősebb lett. Itt valami nem stimmel. A ruhájába már bele van száradva a vér, de nem is ez a felső volt rajta... (!)
-Menet közben dobtak ki a kocsiból ?-néztem barna szemeibe.
-Igen, de most nem ez a fontos !-ekkor felálltam mellőle, és hátrálni kezdtem.- Mi az ?
-Ha úgy löktek ki, rosszabbul néznél ki ! Sáros lennél, és alig-alig élnél...-Malik sóhajtott egyet, aztán merő egyszerűséggel vigyorodott el.
-Innen már átveszem !-jött hátam mögül egy mély hang, majd egy puska csövet éreztem halántékomon. Karjai körülfonódtak mellem alatt, ezzel elzárva a 'kapálózásom' (védekezésem) útját.-Szép munka !-éreztem hogy elmosolyodik, ekkor Zayn felpattant.

Malik fütyült egyet, s az út túloldaláról egy korom fekete Mitsubishi gurult elénk. A hátamnál lévő srác, megemelt, s a kocsi hátuljához vitt.
-A kurvákat hátul szállítsuk !-majd a csomagtartóba dobott, onnantól kezdve semmit nem láttam...